Engedd el testedet

engedd el testedet, hogy a lelked hullámain szárnyra kaphasson végre a végtelen.

engedd, hogy érzelmeid mély forrásukból feltörjenek, s szétáradjanak a hatalmas kék égen,

erőteljesen, tested minden szegletében átérezd a lét szabadon lebegő madarát,

s hogy benned öltsön életet a világ, átadva a szenvedély átható hatalmát.

engedd el testedet, s a végtelen szabadság érzése paplanként oly lágyan betakar,

hunyd le a szemedet, s feltörő titkos álmaid tengerén a valóság hűvöse többé már nem zavar.

engedd ki vágyaid érzelmek szárnyain, s nyisd meg egy színpompás, új világ kapuját,

mennyekben száguldva szétáradt lelkeddel érintsd meg bátran a boldogság égben szőtt talaját.

engedd el testedet, s ne hazug értelem, hanem a tiszta szív kísérjen utadon,

lelkednek közepén vulkánként feltörő szenvedély, örökkön lángoló lávája maradjon.

igéző szemeid sarkában ragyogjon tündöklő, szivárványt elrejtő napsugár,

s eggyé forrt vágyakban maradjunk, repüljünk, szárnyaljunk, ameddig elválaszt a halál.