ha itt kell lennünk, hát,
itt leszünk.
ha el kell mennünk...
hát, elmegyünk.
s ha égbe emel majd
fájdalmunk,
szárnyaszegetten
szárnyalunk,
mert annyira sokat
vétkeztünk,
hogy lecsap majd ránk a
végzetünk
és mosolyok helyett csak
könnyet hoz,
eltipor, meggyötör, s
megkínoz...
szívünk a sok sebbe
megfullad,
s lidércek szikráin
meggyullad,
hamuvá hamvasztva a
lelkünk,
s vele mindent, mit
szerettünk...
üresen kullogunk majd
odább,
érezve számunkra nincs
tovább,
nincs célunk, se vágyunk,
se értelmünk,
mily kár, hogy oly sokat
vétkeztünk.
ha itt kell lennünk, még
itt leszünk,
s ha el kell
mennünk... úgy, elmegyünk,
hagyjuk kit leginkább
szeretünk,
mert
jönnek majd jobbak helyettünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése