Magyarnak lenni

tetteimben, érzelmeimben és gondolataimban is magyar vagyok.

magyarul átkoznak el engem a démonok és magyarul köszönnek vissza az angyalok.

bánatomban is, örömömben is az ajkamat magyar szó simogatja,

magyar tűz lobban fel a szívemben s testemet, lelkemet olykor hatalmas lángba borítja.

bántanak, s üldöznek ha merészen magyar szó hagyja el a szám,

mert ahol most élek, ott más az úr, más a törvény, s éreztetik ez nem az én hazám.

megtűrten kullogok összehúzott szemöldökök torz árnyékai mögött,

mert próbálnak csendben elvegyíteni a tömegben, a többi engemet gyűlölő ember között.

magyar vagyok, magyarnak születtem, magyar névvel, s ezt nem tagadhatom.

magyarként szívtam magamba az anyatejet, a nyelvet, a kultúrát, s ezt büszkén vállalom.

magyarként élem az életem, drága őseim magyar szokása szerint,  

s ezt nem veheti el tőlem senki, mert megküzdök érte, így jobb ha ettől időben eltekint.

magyar vagyok. szívvel,  lélekkel. s ez minden porcikám mélyén ott ragyog.

de előtte Isten gyarló teremtménye, egy bűnökkel, s hibákkal megáldott ember vagyok.

ember, aki a maga módján megpróbál mindenkivel emberként viselkedni,

segíteni, szeretni nemzettől, vallástól függetlenül, s csak azután próbál magyarnak lenni.