Rossz vagyok

a fájdalmas sikoly még gőzölög a falakon,
s  a szenvedés füstje még kitölti a teret,
de a fény már régen nem süt át az ablakon,
mert gonosz lelkek árnyékai uralják a helyet.

kábultan kóválygok a sötét szobában
és magamba szívom az utálat szavát,
mert életre kelve valaki rémálmában,
átélhetem a démonok szörnyű hatalmát.

rossz vagyok... romlott... és vétkeim börtönében,
forró gyertyaviaszt öntök felhevült testekre,
s az élvezetben vonagló, gerjedt vágyak gyönyörében,
megvetem a jót és szomjazom a gyűlöletre.

megismertem a bosszút. a mélyen gyötrő átkot.
a rosszindulat bennem örök menedékre lel,
mindenkit megsértek, s mindenkit csak bántok,
a sértettség és harag már rég nem érdekel.

kihalt belőlem minden. jó, kedves és nemes.
megrészegített már egy bűnös, alantas hatalom.
a sors ezt így rendelte, a sors mely mindig kegyes,
így senki nem sajnál már magányos utamon...