kinézett
nagy mélán a hullámzó tóra,
felhúzta
mosolyát, mint egy ócska vekkert,
s
elővette lassan az aludttejes cekkert.
aludt
a tűzoltó, s aludt a katona,
aludt
már a tej is, hisz épp nem volt dolga.
csak
Makramérózsa szemén nem volt álom,
mert
a tyúkeszével máshol kellett járjon.
gondolatban
minden télen, ősszel, s nyáron,
a
herceget várta szürke szamárháton,
s
hogy megcsókolja majd, béka színű szemét,
elnyerve
majd ezzel, szívének szerelmét.
ám
a napok teltek, s arcát ráncok gyűrték,
de
a szép hercegek mind, mind elkerülték.
egyszer
egy fess öszvér tűnt fel a vidéken,
büszkén
lovagolva egy szegény legényen.
oh,
a szegény legény! erős volt és csodás,
akárcsak
egy bamba, ábrándos látomás.
szép
Makramérózsa rögtön megszerette,
s
hormonfűtött vágy közt magához ölelte.
-jer
ide, te ficsúr! te az enyém leszel.
s
három napon belül feleségül veszel.
megkapod
majd érte a fele királyságot,
s
mellé még bónusznak három kívánságot.
ám
szegény legénynek, vámpíroknak átka,
teljesült
már eddig sok száz kívánsága.
egyet
kért ő már csak a nagy gyehennától,
hogy
szabadítsa meg, az őrült asszonyságtól.
a
gyehenna átka lesújtott a mélyből,
sötét
éjt varázsolt a reggeli fényből.
Makramérózsikánk
elaludt szép lassan,
pedig
egy tű sem volt a szénakazalban.
azóta
is alszik, s álmodik az árva,
hogy
szegény legénnyel bújik majd az ágyba.
de
a szegény legény megtörve az átkot,
vámpírként
ritkítja a fele királyságot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése