Álmodni,mernünk kell

álmodni mernünk kell! s álmainkat titkos vágyakba ötvözve, éltetni, megóvni, szeretni.

mert kinek álmai gyávák, az nem tud a végtelenség szárnyain csillagok közt lebegni.

s ki nem lebeghet csillagok fényének oltalmát érezve, csupán az idő megbéklyózott rabja,

kinek minden gondolatát, tettét, esélyét a sors kegyetlensége, sajnos, jó előre megszabja.

álmodni mernünk kell! s álmainkat büszkén vállalni, mert általuk remélhetünk többet a mától,

s ha irigyek mérgezik, tapossák, üldözik, akkor sem engedni magunktól egy picit sem távol.

mert ki gyenge és meghajol a gyűlölet pallosa előtt, az nem is tud igazán szeretni.

s kiben a szeretet kevés, az hiába is próbál az álmokban bizalmat, megnyugvást keresni.

álmodni mernünk kell! s álmainkat keresni, kutatni, kémlelni, mint fáradhatatlan vándor,

ki sosem téved el az élet kusza útvesztőin, sohasem pihen, mert nincs számára tábor,

ki hisz és bízik abban, hogy szíve helyes irányt mutat, miközben érzi, a legjobb utat járja,

hogy teret, s időt szétárasztva, mint egy angyal hozott égbeni csoda, álmát valóra váltsa.