Bánatos könnycsepp

ma bánatos könnycsepp leszek, s elhamvadok ajkadon,

szétáradva átölellek minden áldott hajnalon.

testem melegének oltalma, lágy paplanként betakar,

s nem hagy oly álmot szemedre, amely bánt, vagy felkavar…

ma bánatos könnycsepp leszek, mely szemed sarkában pihen,

boldog percek harmatcseppje, ki veled lesz szüntelen.

ha szomjas vagy, forrás leszek, ha éhes vagy, kenyered,

s galamb szárnyán szállok hozzád, ha maggal kínál tenyered…

ma bánatos könnycsepp leszek, ki simogat, kényeztet,

s vad viharok árnyékában kékké festi az eget.

virágba borítja lelked üde, hamvas mezejét,

hogy mámorban szárnyat bontva elérd az ég tetejét.