Októberi szerelem

gyönyörűn csillogó októberi színek...

padon összeroskadt,bánat szőtte szívek.

fájdalom visszhangja visít a fák között,

ziháló lelkekből kik torz törzsek mögött,

éppen, hogy pihegnek...

szép narancs és sárga, lenge palástjában,

a természet vinnyog őrült fájdalmában.

majd ernyedt testükkel, elalszanak a fák,

mint kiszáradt, élet nélküli kopjafák.

pedig csak pihennek...

összeér a lelkük, s egymásra borulnak,

szorosan ölelve, harmatcseppek hullnak.

majd eggyé fonódnak, ott a hideg padon,

vörös tűzben égő, vágy fűtött hajnalon.

hiszen szerelmesek...