még hajnali vágyak
ölelnek át engem,
és ábrándos álmokból
ébredek én,
a pirkadat színe már
lángol mellettem,
és szétárad lassan az
ég tetején.
oly kedvesen alszol,
vállamra borulva,
s a kezed oly kecsesen
karol még át,
a szívem, ha nem égne,
rögtön kigyúlna
és szítaná tüzét egy
életen át.
gyönyörű orcád oly
nyugodtan simul,
mint fák lenge ága a
szél dallamán,
s egy álmodból feltörő
lágy mosoly virul,
mint kicsiny hóvirág a
vágy hajnalán.
még táplál a tested és
iszom a csendből,
a nap is kipislant a
tenger alól,
erős fényétől egy
könnycsepp szememből,
a szerelmes szívem
mélyéig hatol.
bár itt van a reggel, de
már az éjt várom,
hogy újra sodorjon oly
messze a vágy,
és elrepíthessen majd
égig az álom,
szárnyalva teveled egész
éjen át.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése