mindent mi valaha bennem
volt, erényem, hibáim és vétkem.
nyomorúságos kezét
szépen ráteszi a vállamra,
s hiába indulnék
megragad, de nem enged még az utamra...
az idő lassan foszlásnak
indítja minden szép emlékem.
füstszoborba rejtett
vágyam, álmom, s tomboló szenvedélyem.
de kudarcba fulladt
életemet hűen kíséri végig,
hol lenyom a poklok
mélyére, hol pedig szárnyal velem az égig.
az idő lassan foszlásnak
indítja bizalmam, reményem.
elfogadva a végzet
szavát, én mégsem maradok tétlen,
szembe nézek vele, bár
még nem tudom barát, vagy ellenség,
s amit felém nyújt
majd méreg, vagy pedig önzetlen segítség.
az idő lassan foszlásnak
indítja az örömöt, bánatot.
választhatom az
üdvösséget, választhatom a kárhozatot,
de lelkiismeretem nyugalma
mindig a helyes útra vezet
mert tudja, hogy
életünk ajándék, s az időből csupán egy szelet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése