Még érzem én

még érzem lüktetésed...

mint körülölelő selyemfátylat amit rám hintett a tavasz.

figyelmes törődésed...

amely lelkem nyugodt víztükrében új hullámokat fakaszt.

a magamba fojtott vágyakat...

amik eltűnnek, ahogyan a sűrű köd eltakarta valóság,

és be nem teljesült álmokat...

mely saját világomban gigászi, másoknak viszont múló apróság...

még érzem lágy illatod...

mely tündérek táncán bimbót bontott virág, mit felkapott a szél,

örömöd és haragod...

melyben meleggel táplál a nyár és jégvirágot nyújt át a hideg tél.

a pillanat varázsát...

ami a mennyek édes mannájával táplálta éhes lelkemet.

és a szerelem hatását...

ami a semmiből égbe emel, de lehet, hogy leránt, vagy élve eltemet.

még érzem tekinteted...

melyben szelíd angyalok fürödtek, vagy éppen vad szikrák fényei gyúltak.

az önzetlen szeretetet...

mellyel egymás vágyait kívántuk az éjben, ha a csillagok hulltak.

a régi szép emléket...

amiben a felhők habtornyai percek alatt a semmivé váltak.

és azt a kedvességet...

amitől az élet rögös útján szíveink, végre, egymásra találtak.

még érzem én...