Őszbe fordult lelkem

Lelkem őszbe fakult búcsúja a nyárnak,
S boldog pillanatok szép hangulatának,
Port kavaró szélvész, borús felhők szárnyán,
Itt hagytál, szerelem! Itt hagytál, oly gyáván!

Vörös, s sárga színek őrült kavalkádja,
Hömpölygő patakok dúvad áradása,
Szélben úszó gyáva, köd áztatta levél,
Nézz le rám szerelem! Nézz le rám, mit tettél!

Megtört, puszta mező végső, halk fohásza,
Dérbe öltözött fa ernyedt haldoklása,
Jégen szitált eső, bús emléket ébreszt,
Te tetted, szerelem! Te tetted ezt, nézzed!

Dombok kincsén táplált szőlőszemek vére,
Büszke gesztenyefák csillogó termése,
Sártól rücskös utat korbácsoló zápor,
Ez vagy te, szerelem! Ez vagy nekem, mától!