Hullócsillagok

Hullócsillagok. Gyöngyszemként peregnek az álmos éjszakában.

Élnek, fénylenek, majd meghalnak az utca lámpafényeinek árnyékában.

Tűzben égő pókfonál nyomait hagyják percekig fenn az égen,

Táncolva, vidáman felizzó kecses testükkel a város romlott sötétjében.

Hullócsillagok. Kívánságokat teljesítő fénytündérek.

Lángoló szárnyaikon szerelmesekhez szárnyaló parányai a fenséges égnek,

Akiknek gyönyörűsége fellobbanó és múló pillanat,

Egy szívből jövő igaz ígéretet hoznak, s be is tartanak az éj leple alatt.

Hullócsillagok. Elsuhannak fölöttünk, akár az életünk.

Káprázat mélyébe merülve csodáljuk, ahogyan épp tündökölnek felettünk.

S ha fényüket fakítja az eltorzult idő lehelte elmúlás,

Tudjuk, hogy nincs vége, tudjuk, hogy jön másik, s tudjuk ez nem végső búcsúzás.