Mikor...

mikor ölelésed nincsen viszonozva, mikor csókjaidtól elfordul egy arc,

mikor úgy szereted, reszket bele hangod, s mikor szíved romjain még dúl a harc…

mikor a remény kisiklik a kezedből, mikor az élet nehezebb, mint a halál,

ráébredsz, hogy eljátszottál mindent és lelked megnyugvást sosem talál…

mikor úgy szeretnél, ahogyan még senki, mikor kijavítanál mindent, ami fájt,

mikor letörölnéd a csillogó könnyet, mely az arcodra már barázdákat vájt,

mikor bűnbánat folytja meg napjaidat, s a szeretet magas ívben elkerül,

ráébredsz, hogy eljátszottál mindent és magányodban maradsz, egyedül…

mikor önmagadba roskadsz egy fotelben, mikor felemészt a tehetetlenség,

mikor szánalomnak kenyerével kínál lassan minden barát, s minden ellenség,

mikor kiürül a szíved és a lelked, mert mindened elfújta már a szél,

ráébredsz, hogy eljátszottál mindent, s az életed már fabatkát sem ér…