Rádgondolok

rád gondolok... érzem vad, buja, tomboló vágyak gyötörnek meg engem,

s izzó csókjaid forró óhaján, végre eggyé lesz tested a testemben.

borzongás, kéj és ábránd ! tudom, tehetetlen vagyok a gyengeség felett,

s nyelvem érdes érintése megízlelteti majd veled a forró nyarat, s a hideg telet.

rád gondolok... s szeretném végre látni arcodat mámorban oldódni,

mezítelen testedet érintve a kínzó vágyakat egyre csak fokozódni,

szeretném lágy bőrödet simogatva csókjaimmal hasítani a hajnalt,

és átélni benned a végtelent, a szabadságot, a démont és az angyalt.

rád gondolok… vágyom kacér pillantásod kereszttüzében hamvadni el,

s a mindenható teremtette jó összes élvezetét habzsolni, s nem feledni el,

érezni szíved, amint mellemen égbeszökött lüktetéséből megpihen,

és a nyugalmat, mikor csendesen odasúgod – szeretlek! szeretlek! - oly kedvesen.

rád gondolok… lelked, s tested rejtekét szeretném felfedezni, szép lassan,

hogy mint égi zene kedvesen csengő lágy dallamát, örökkön hallhassam.

összefonódva, s messze szárnyalva távol ettől a kegyetlen világtól, mi ketten,

mennyeket átélve, poklokat hajszolva élhetünk majd, ebben az őrült szerelemben…