csak ülök és
hallgatom… a csend néma és halk szavát…
amely elnyomja a
lelkemet zaklató külvilág torz zaját.
átsugárzik,
majd visszhangzik a kőkemény falakon,
s gőzölögve
homályos párát ver ki az átlátszó ablakon…
csak ülök és
átérzem… a fájdalmat, a szenvedést,
amit én
okoztam… rémálom… s várom a megváltó ébredést.
de múltam,
hibáim érzem örökre fogva tartanak,
s a bűntudat
szorító ujjai szép lassan, teljesen megfolytanak.
csak ülök és
remélek… hogy mit, én azt már nem tudom.
kóválygó
lépteim messze tévedtek a végzet rámrótta úton.
s amíg a
gyűlölet eljátsza rajtam a sors dallamát,
csak ülök és
hallgatom tovább… a csend néma, s halk szavát…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése