Anyák szeretete

azoknak, akik nem érezhették az anyai kéz ringatását, az anyai ölelés melegét, az anyai szív szeretetét...

keresem emlékeimben... de már régen nincsen arca,
csak a mély sebekben vérző lelkem vadul dúló harca,
hogy megismerem egyszer talán,

az én kedves, drága, jó anyám.

szeretete átölel és melegen simogatja meg a lelkem,
minden szenvedésben, kínban és fájdalmas percben,
lelkéből átad egy darabkát,
az átkaroló, vigyázó, óvó anyát.

gyertyát gyújtok. kecses virág nyílik törékeny tövén,
s összeroskadva imádkozok sírjának márványkövén.
könnyeimtől arcom fakó, halovány,
mert nem ismerhettem meg, drága, jó anyám...