Kék szemébe néztem

Szemében kéklő óceánok között veszett el a rohanó idő,

Hullámok átlátszó vizén folyt egybe oly hirtelen a jelen és a jövő.

Lebegve úszott benne lelkem a végtelenség fénylő felszínén,

S ragadt a pillantásom gyönyörűen csillogó, csodás két szemén.

Éreztem benne parázsban izzó, ölelő, kedves meleget,

S láttam elrejtett, csordultig cseppenő szeretetkönnyeket,

Melyben a csillogást tündökléssé emelte a fénylő ragyogás,

Melyben benne volt bánata, öröme, a sírás és a kacagás.

Kristálytükör sziporkája ontotta szívének moraját,

Értettem titkon szőtt lényegének minden szavát, mondatát.

De csak némán bámultam. És csodáltam szemének égi kékségét,

Örökkön őrizve szívemben jóságát, mosolyát és szépségét…