A megszállot

Az ördög tüze lángra gyújtott engem,

Hogy feleméssze múló létemet,

S megszállhassa gyarló, bűnös testem,

Kihűlt szívem, sebzett lelkemet.

Égetnek a lángok, s fáj a múltam,

A bűntudat már lassan eltemet,

Az élet iskoláját megtanultam,

Vidd hát, ördög, testem, s lelkemet!

Én jó akartam valamikor lenni,

Mert a mélységekből mindig ez fakad

És tiszta szívből akartam szeretni,

De a végzet, sajnos, mindig elragad.

A remény is kirepült a kezemből,

Így a pokol kapuinál zargatok,

Az érzések csak szöknek a szívemből,

S már nem érdekel, merre haladok.

Gyere, ördög, szállj meg végre engem!

Már tied lehet sorsom, s mindenem,

Az angyalok elengedték a kezem,

S senkinek nem kell búcsút intenem…