Ölelj át

Ölelj át! Oly puhán, mint a ringó pitypang,

Mint hegedű húrját a dalt zengő félhang,

És csodás szivárvány az éledő mezőt,

Széna friss illata a felajzott szeretőt.

Ölelj át! Érezzem lelked rezdülését,

Izgatottan verő szívünk lüktetését,

Azt a pillanatot mikor egyként dobog,

És összesimulva örök tűzben lobog.

Ölelj át! Mint gyümölcs oltalmazón magját,

Egy kedves nevetés a sors vad haragját,

Mint az anya méhe gyermeke életét,

Vagy a végtelenség az égbolt tetejét.

Ölelj át! Csak pusztán meleg két kezeddel,

Tekints újra reám angyal, szép szemeddel,

Fond át testem, lelkem bizseregjen újra,

Ha majd indulnom kell, ne engedj az útra.

Ölelj át! Mint sziklák óvón a sas fészkét,

Mint bárányfelhők a mosolygó nap fényét.

A csillagragyogás telihold udvarát,

Sirályok éneke tenger halk moraját.

Ölelj át! S eméssz el, mint gyertyát a lángja,

Bennem csillapodjon tested izzó láza,

Tüzet szítva bennünk újra a szenvedély,

Ölelve találjon minden nappal, s minden éj.

Ölelj át! Mint kávé illat az ébredést,

Igazságnak perce a torz kételkedést,

Mint a kecses szellő szomorú fűz ágát,

És a szúrós tövis a rózsa virágát.

Ölelj át! És szeress buja borzongással,

Szárnyakon lebegő égi forrósággal,

Érezzem, hogy veled együtt elhamvadok,

S hamunkat fújják el Mennybe az angyalok…