A porszem

Csak egy kicsiny porszem vagyok… kit felkapott a szél,

S a vágyak szárnyán emelkedve, bátran útra kél.

Segítnek a lágyan ringó, jó fuvallatok,

Repülnöm kell, szárnyalnom kell, meg nem állhatok.

Bár porszem vagyok… szikla szült, így nem adhatom fel.

A mosolyogva küzdött úton, a széllel szállnom kell.

Fenn a magas nem tartogat akadályokat,

Így elérem a bennem rejlő titkos álmokat.

A porszem vagyok… kin a földön nem taposnak már,

S kit a felhők égi útja, új csodákkal vár.

Szabadon, s boldogan lebegve, itt fenn ragadok,

Akkor is ha mindörökre porszem maradok…