Egy apró
gyertya lángja az eget ostromolja,
Mert az idő
csapdájában csak árnyékod maradt.
A tested és a
lelked az álom elrabolta,
De szívünk
hűen őrzi mosolygós arcodat…
A múlás oly
kegyetlen, hisz elragadott téged,
S a kérdés itt
kísért még… miért pont most? miért te?
Könnyezzük a
sorsot, mert szétoszlat a végzet,
S hogy miért
ily fiatalon, nem érti senki se…
Hiányodtól
szenved rokon, ismerős, barát,
Mert olyan mint
te, nem lesz már többé senki más.
Az angyalok
szárnyain járod a mennyek útját,
De érted szól
ma hidd el, minden szívdobbanás…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése