Ma ősz járt a parkban

még hallom a ringó levendulák csendes, halk suttogását,
a lágy őszi szellő mozgatta arany falevelek szárnyacsattogását,
a kedvesen rezgő láng-galagonya táncának súlyos sóhaját,
amint teljesíti a szeptember reá mért kegyetlen, s kíméletlen óhaját.

lassan csenddé fakul a természet minden vidám zöreje,
s elenyészik a csodákat teremtő égi zarándok útját járó ereje.
egyre gyakrabban gyöngycsepp-patakocskák csillognak a dermedt levegőben,
lemosva álom életét, csak kopár törzseket hagyva a oly sűrű esőben.

még ülök egy csöppet a padon... és nézem amint némán elalszik,
megszeppenten puha szél-takarót húz magára, s már csak suhogása hallatszik.
a fák kecsesen integető ágain még meg-meg csillan a sápadt őszi fény,
s a téli álmára mosolygós ébredést ígérő tavasz ízű, kedves és aranyos remény...