Vigaszdal

amikor a könnyek patakokká nőnek,

s amikor a szíved csak bánatot dobog,

a percek és az órák kínjai gyötörnek,

mikor lelked mélyén csak fájdalom lobog,

amikor a világ már összetörni látszik,

mert minden elveszett mi életet adott,

úgy érzed, hogy a sorsod orosz rulettet játszik,

s minden álmod lassan már végleg feladod...

… lesz ki melléd áll majd és feléd nyújtja kezét,

új reményt , s bizalmat táplálva te beléd,

egy más világot nyit meg, hogy szárnyalhasson kedved,

szeretetének lángját, kitárva majd feléd…

amikor a végzet csúfot űz belőled,

és elkeseredetten a zokogás fojtogat,

szenvedések fénye vet árnyékot felőled,

és kisírt szemek rejtik csillogó arcodat,

amikor már marnak az érzések, magányban

és nem tudod mit tegyél, nem tudod merre fuss,

mikor kopár falak lesnek a szobában

és képtelen vagy arra, hogy magadon túljuss…

… mindig jön valaki ki átölel majd téged

és erőt ad ahhoz, hogy lásd a holnapot,

szívéből ő átnyújt világnyi kedvességet,

mitől mosolyodat, meglásd, vissza kapod…