Vigasz

Fojtsuk meg a csendet, s aztán akasszuk is fel,

Mert akármit is kérdek, ő soha nem felel.

Némán bámul vissza és egy cseppet sem segít,

Halott hallgatása pedig jól elkeserít.

De talpra kell most állnom, mert hideg lenn a föld

És minden porszemében a bánat testet ölt.

Ami elmúlt… vége… vissza már sosem jön,

Hiába a remény és hiába a könny.

Bár nincsenek még álmok, se célok, holnapok

És mindegy merre járok, mindegy merre vagyok,

Maradtak jó barátok, kik szívből segítenek,

S az angyal szárnyaikon majd felrepítenek…