Hacsak álom vagy te nékem

ha csak álom vagy te nékem, életem maradjon örök álom…

ne keltsen fel többé a zord valóság soha, semmi áron,

mert álmomba a boldogság beleszőtte csodálatos fényed,

érző szíved, kedves lelked, szépséged, s minden nemes erényed.

ha csak ábrándképben lebegsz, lebegj! majd ábrándozom mélán,

s bátran kimondom mit érzek, nem csak tátogok némán,

mert tudnod kell mennyire szeretlek, s a vágy mennyire felkavar,

s hogy mindig lesz ki átölel téged, s ha fázni fogsz lesz ki betakar.

s ha csak egy délibáb vagy, életem sivár homoksivatagában,

aki vigaszt nyújtott mindig a rosszban, a bánatban, a magányban,

még inkább bájos arcod érintésére szomjazom, mint egy bús könnycsepp,

vagy egy apró kis szellő ki átölel, mint magas ég a hömpölygő Földet…