Szerelmemnek

az én szívszerelmem nem egyszerűen szép nő, hanem a leggyönyörűbb asszony, aki valaha létezett…

tündérek mámoros bájában fürösztött káprázat, mire nincsen megfelelő szó, festmény, se képzelet.

ki fényével beragyogja az éjszaka határtalanul csillagos, végtelenben úszó, elérhetetlen, szép egét,

s a Napot is árnyékba borítja, úgy tündököl pedig még meg sem mutatta minden elrejtett, titkos rejtekét.

szemében gigászi vágyak közt látom a tengerek mélységét, s szinte hallom a hullámok lágy moraját…

ölelésében örökké érzem a delejes vonzását, féltését, szeretetből fakadó óvását, s finom oltalmát.

forró csókjaiban érlelt, puha ajkainak ízét felejthetetlenül őrzöm, mert számomra az a legnagyobb kincs.

s bársonyos bőrének illatán alszom el, s álmodom aranyos mosolyát, mert számomra más álom nincs.

lelkének hatalmas jósága nemcsak, hogy megható, de méretében folyamnyi örömöt okoz,

szívében szenvedély, gyengédség, romantika, s érzelmek, melyeket az idő múlása egyre csak fokoz.

ránézek újra, meg újra, s elönt a végtelen boldogság, miközben áldom a sorsot és a végzetet,

amiért a szívszerelmem nem egyszerűen szép nő, hanem a legszebb asszony, aki valaha létezett…